Mivel is lehetne kezdeni egy újonnan induló filmes blogot, mint a Faun labirintusával! Először is: spanyol rendezők über alles!
Ez egy gyönyörű mű! Guillermo del Toro valami csodálatosat alkot ezzel a filmmel, amit nemcsak rendezői, hanem forgatókönyvírói tehetségének is köszönhetünk.
Ebben a műben a rendező két világot állít egymásal szemben: a kegyetlen valóságot, és a fantázivilágot, amibe akislány “menekül”. Ez a fajta felvezetés olyan érzéset kelt, mintha két egymással párhuzamosan futó történetet néznénk, melyben az egyetlen összekötő láncszem maga a kislány. Azonban megvan a szerepük: a való világban játszódó háborúnak pont az a lényege, hogy kizökkentsen minket a meséből, míg a fantázia segít elviselhetővé tenni a valóságot.
A mesevilágot azonban nehéz megfejteni: vajon tényleg csak a kislány fantáziájában létezik? Lehet egy metaforikus ábrázolása a világban történő szépségeknek: szeretet, önfeláldozás, bátorság stb… illetve az erőteljes szembeállítással lehet a mai világ kritikus ábrázolása.
Szóval ez a film egyszerűen egy magával ragadó történetet mesél el, ráadásul a sminkek nagyon jól megcsináltak, illetve a díszlet benne szintén gyönyörűre sikeredett!! A zenéje pedig, a filmhez hűen, csodálatosan szép! o_O Az Oscar-díj átadáson “sajna” a hat jelölésből hármat siekrült megynernie, érdekes módon pont azt a hármat, amire nem számítottam ^^. Sajna nem vitte el a legjobb külföldi filmért járó szobrocskát, de számomra mindenképp az!
Nos… több iylen művet Sr. del Toro, por favor! ^^
Szerintem borzalmas volt ez a film. Vagy talán nem is borzalmas, de teljesen mást hozott, mint amire számítottam…főleg a műfajból kiindulva.
