Ez… lélegzetelállító!!! o_O…

Anyuval tegnap elmentünk moziba, hogy megnézzük a Piaf c. filmet, ami engem igazából egyáltalán nem érdekelt, de anyura való tekintettel beültem megnézni. Azóta is áldom a pillanatot, amikor úgy döntöttem, hogy mégis szánok rá időt az életemből!

A mű Edith Piaf, híres francia énekesnő élettörténetét meséli el, egészen a sanyarú gyermekkorától, a sikeren át, az idős kori betegségekig, és leépülésig. A film egészen zavarosan kezdődött, olykor kapkodó volt, mivel a rendező egyfolytában ugrált az énekesnő életének különböző korszakai között: van, hogy a gyerekkorából egyszercsak történik egy átváltás a halálos ágyához. Habár ez a rendezési mód végig megmaradt, mégis élvezhető volt a film története, pont azért, mert nem követte a szokásos életrajzi sablont. A zene is gyönyörűen illeszkedett a drámai hatású képi jelenetekhez, amikben egyszerűen dúskált a film. érzelmileg hihetetlenül intezív jelenetek voltak benne, amit csak tovább erősített a hozzá vágott zenei aláfestés. Nagyon jól kihazsnálták a hangok, és a fények adta lehetőségeket a filmben, hogy drámai hatást kelltsenek. Az a jelenet pedig felejthetetlenül lett megcsinálva, amikor Piaf megtudja (és így a nézők is) hogy meghalt a kedvese.

A színészi alakítás pedig kivételes, és lenyűgöző volt. Cotillard olyan hitelesen adja viszsa nekünk az énekesnőt, hogy szinte beleborzongunk. Tényleg vele kezdődik és végződik ez a film, amiért minimum egy Oscar-díjjal kell őt jutalmazni. Maga a mű is erősen Oscar-díj gyanús, mivel ez volt a legjobb alkotás, amit ebben az évben a mozikban láttam!!!

Pont ezért midnenkit arra szólítanék, hogy nézze meg! Vagyis… NÉZZE MEG! Mert kihagyhatatlan! Mondja valaki, aki egyáltalán nem akarta megnézni!