És igen…megkaptuk a negyedik részt is. A készítők úgy gondolták, hogy még egy réteg bőrt le lehet húzni a sztoriról és ami a szerény személyemet illeti, úgy gondolom ezt teljesen jogosan megtehették. A film nagyon jól illeszkedik a sorozatba, tud újat mutatni a befogadónak, képes továbbvinni Jigsaw történetét a már megszokott egyesek szerint undorítónak és gusztustalannak tartott jelenetekkel fűszerezve, ami egyébként szerves része az immáron halott főhős mondanivalójának.
Ez az üzenet pedig, miszerint becsüld meg a saját életedet, úgy gondolom helytállónak bizonyul miután megismerhetjük Jigsaw korábbi életét és azt, hogy mik azok a körülmények amelyek a személyiségét ilyen irányba fordították. Kiderül ugyanis, hogy korántsem volt mindig ilyen, korábban amolyan teljesen normális hétköznapi életet élt mint mindenki más, volt egy szerető felesége és boldogok voltak mind a ketten, sőt a felesége már állapotos is volt amikor történt egy hirtelen balszerencse. A felesége egy klinikán dolgozott és egyik este már indult volna hazafelé mikor egy őrült pasasnak köszönhetően elvesztette Jigsaw-val közös gyermeküket. Ez volt az a fordulópont mikor megfogalmazódott a film mottója. Erre csak katalizátorként hatott az a tény, mikor a főhősnél agydaganatot állapítottak meg. Innentől kezdve a percei meg voltak számlálva és minden idejét arra fordította, hogy létrehozza ezt a fajta - nem mindenki által elfogadott és befogadó gyomorral megáldott - kultuszt.
Összességében nekem tetszett, képes volt új fordulatokat mutatni még az előző 3 rész után is. Így azt kell, hogy mondjam, hogy akinek tetszettek az eddigi részek azoknak ezt is kötelező megnézni, nem maradhat ki a sorból.
Megjegyzés: A film komolyan nagyon gyomorforgató, amit az is bizonyít, hogy ezt a postot most Leslie írta meg helyettem, mert én már az első, boncolásos jelenet után is attól féltem, hogy viszontlátom az ebédemet 
