Ez az, amit igazán ütősnek lehet nevezni. Erre aztán nem számítottam. Eddig igazából csak móka és kacagás volt minden House-zal, nevettünk a gyilkos poénjain, a komikus helyzeteken, a nemtörődömségén. De itt…itt már sokkal többről van szó. A 3. évad befejezése is kicsit érzelmesre sikerült, de ott elkapkodták a dolgot a készítők és csak pár gyenge, leginkább érzelgős záró részt sikerült összehozniuk. A 4. évad befejező epizódjai viszont szó szerint szíven ütöttek.

Igazából már jó pár napja túl vagyok a két epizódon, de valahogy nehezemre esett ideülni és írni róla. Nem tudtam mit írhatnék. Az biztos, hogy az esetleges 5. szezonnak felrakták rendesen a lécet. Ennél jobbat, hatásosabbat ugyanis nehéz lesz összehozni.

04×15 – House’s Head

Ez a rész szabályosan hozzákötözött a székhez. Az első pillanattól kezdve nem tudtam levenni a szemem a képernyőről. A kezdés, hogy House nem emlékszik, hogy jutott egy bárba, de vérzik a feje, nem kispályás. Azonnal felkelti a figyelmet, amit az ezt követő kijelentése tovább fokoz: látott egy halálos tünetet valakin, de nem emlékszik, ki volt az. Annyit tud csak, hogy valamiért fontos.

Innentől kezdve gyakorlatilag House állandó látomásaiban vehetünk részt, amiket van, hogy maga okoz, de néha csak úgy maguktól törnek rá. Ezekkel a képzelgésekkel próbál rájönni, hogy mi történt valójában, a próbálkozások viszont cseppet sem tesznek jót a megsérült fejének. Az viszonylag hamar kiderül, hogy House egy buszon utazott, ami balesetet szenvedett és annak köszönheti a súlyos fejsérülését. A kérdés már csak az, hogy melyik utason láthatta azt a bizonyos halálos tünetet.

A látomások, képzelgések egyre sejtetőbbek, főleg miután újra meg újra megjelenik bennük egy csinos nő, borostyánkővel a nyakában. House érzi, hogy ez a nő a kulcs a megoldáshoz, mégsem képes emlékezni a pontos részletekre. Itt jönnek a különböző serkentő módszerek. Előbb könnyedebb megoldások, az epizód végén viszont már egy olyan gyógyszer, ami szívrohamot idéz elő. Ennek köszönhetően viszont megvan a tünet tulajdonosa, Amber, Wilson barátnője.

Lenyűgöztek az emlékezés utolsó képsorai, amit a szívroham előtt élt át House. Sok ilyen balesetet láttam már filmekben, de ez valahogy mégis más volt. Egy olyan ember szemszögéből nézni, akit úgy ismertünk meg, mint aki nem törődik senkivel és most mégis aggódóan nyúl legjobb barátja szerelme felé…igazán megindító volt. És még nem volt vége.

04×16 – Wilson’s Heart

Ebben a részben derült ki igazán, hogy mennyire is fontos House számára Wilson barátsága. A megszokott kezelési módszerei ugyanis nem érvényesülhettek. Akárhányszor House egy kockázatosabb, nem 100%-osan biztos kezelési javaslattal élt, Wilson rávétózott és House engedelmeskedett. Ambernek így azonban nem juthatott az a sors, ami a már sokszor látott, csodás módon meggyógyuló betegeknek volt. Az ügy már nem volt érzelemmentes. House már nem tudott elvonatkoztatni a betegtől. Már nem volt érdektelen, ami viszont azt is eredményezte, hogy nem tudott teljes mértékben koncentrálni a diagnózisra. Ezen persze a folyamatosan súlyosodó fejsérülései sem segítettek.

Itt jött az a jelenet, amikor is Wilson megkérte House-t, hogy kockáztassa az életét és menjen bele egy veszélyes, de biztos módszerbe, ami felidézi minden emlékét. House kómába esett, a betegségre viszont választ kaptunk. Egy influenza elleni gyógyszer végez Amber-rel lassan, de biztosan. És mivel a busz balesetben tönkrement mindkté veséje, az nem volt képes kiszűrni a veszélyt jelentő anyagokat. A lány így menthetetlen.

A legutolsó jelent megint csak az érzelmesebb oldalról közelíti meg a mindig komor és rideg dokit. Valódi érzelmeket, valódi félelmet és valódi fájdalmat láthatunk az arcán, miközben Amberrel beszélget a buszon…természetesen csak egy elképzelt szituációban.

Az évad befejező részei tehát erősen az érzelmi hatásra összpontosítottak és szerintem ez tökéletesen sikerült is nekik. De szívesen fogadnám, ha megírnátok, hogy nektek hogy tetszett ez a megszokottól eltérő befejezés.