Inception

Nagy várakozás előzte meg a filmet, ami nálam ritkaság számba megy, de már a trailer-e képes volt olyannyira felcsigázni, hogy szinte számoltam a napokat a mozikban való megjelenésig. A rendezőt, Christopher Nolen-t nem nagyon kell bemutatni, számos neves film fűződik a nevéhez, már karrier-je elején képes volt olyanokat alkotni mint pl.: a Memento, de hogy csak párat említsek még az elmúlt évekből: Batman visszatér, A sötét lovag vagy a Tökéletes trükk (mely külön megérne egy postot ), mind-mind olyan filmek, melyek kétségkívül páratlan zsenialitását tükrözték. Ehhez hozzájön még egy kiváló filmes zeneszerző Hans Zimmer neve, mely egy igazán ütős egyveleget alkotva, igazi kasszasikert ígér a nézők számára, véleményem szerint erre minden joguk meg is van

Már az alapötlet is egészen különleges, információt lopni az emberek elméjéből egy álmon keresztül, mely álmot az rablók maguk alakítják és képzelik el, melyet az alany maga tölt fel a tudatalattijával, így akár beszélgethetünk is vele, ezáltal megszerezvén különféle titkokat vagy rejtegetni valókat. A rablókat a filmben extractor-oknak nevezik, melyek közül is főhősünk Mr. Cobb (Leonardo DiCaprio) a legjobb, akit száműztek, jobban fogalmazva megszökött otthonából Amerikából, hátrahagyva gyerekeit, és legfőbb vágya, hogy újra találkozhasson velük. Kap is egy remek ajánlatot, egy nagyon befolyásos embertől, aki való válthatná álmait, ám előbb el kell végeznie egy korántsem egyszerű feladatot, a gondolatot nem ellopnia, hanem beültetnie kellene az alany elméjébe.

Nincs más választása, belekezd a csapat megszervezésébe, akikkel ez a művelet esetlegesen kivitelezhető, azonban az álmoknak egy nagyon mély szintjére kell lehatolniuk, hiszen csak ott van esélyük elvégezni az incepciót. Meg is kezdődik a küzdelem az idővel, azonban szintenként egyre több idejük van, mivel az hatványozódik minden egyes álomban, szóval ki van találva, de nagyon ötletes.

Érdekes még az a gondolat, hogyha az alany meghal az álomban akkor felébred, ám mivel ők be vannak nyugtatózva, így ez nem lehetséges, egy bizonyos váróba kerülnek, egy végtelenített térbe ahol szinte megáll az idő, egy életet lehet ott leélni. A film talán legizgalmasabb pontja Mr. Cobb feleségével való viszonya. Kiderül, hogy őt vádolják a párja meggyilkolásával, ám az egész történet elég bonyolult, életükben annyit kísérleteztek az álmokkal, egész életet életek le így, hogy a nő végül már nem hitt a valóságban, illetve ezt a gondolatot főhősünknek sikerült elültetnie benne, amiért természetesen magát okolja később és képtelen szabadulni a gondolattól.

Főhösünk segítője, Ariadne az akinek sikerül megtudnia Mr. Cobb titkát, egy fontos momentum mikor bekerül az álmába, és megkérdezi tőle, hogy: “De miért olyan fontos álmod? – Álmomban még együtt vagyunk.” , hisz ő már csak így képes álmodni. Próbálja a nőt elzárni a tudatában azonban képtelen rá, így okoz még meglepetéseket a film folyamán.A végkifejlet terén nehéz állást foglalni, döntse el mindenki maga, a rendező mindkét perspektívát alátámasztja valamivel De talán pont ezért jó…

(Közbe egy kérdés annak aki már látta, miért lehet az, hogy a második szinten nincs gravitáció, amikor zuhan a furgon, viszont a harmadik szinten már van…pedig a zene minden szinten ugyanúgy szól baki?)

Összességében én azok közé a filmek közé sorolnám amit akár pár év múlva is szívesen előveszek és megnézek, így bátran ajánlom mindenkinek aki még nem látta. Gyönyörű CGI jelenetekkel fűszerezett (város behajlítás ), gondolatébresztő és a romantikusabb elemeket sem nélkülöző film, bár ilyen kategóriában ez már szinte megkövetelt, amolyan klisé, de legalább nem mindennapi

Végezetül a film találós kérdése: “Vársz egy vonatra, egy vonatra amely elvisz messzire, reméled, hogy odavisz ahova akarod, nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. A kérdés az, hogy miért nem fontos hova visz a vonat? – Mert ott is együtt lesztek” …

Valamelyik nap az AXN-en láttam a Flashforward bemutatóját, ami szinte azonnal megfogott. 2 perc 17 másodpercre a világon mindenki eszméletét veszti, és látomása lesz. Nem akármiről, hanem egy még meg nem történt napról, április 29-éről. A csavar az egészben, hogy az emberek látomásai egyeznek. Felmerül hát a gyanú, hogy valóban mindenki a jövőbe, a valós jövőbe kapott kitekintést.

A Flashforward nagyon izgalmas sorozat, olyan fordulatokkal és mozgatórugókkal, melyek sikeresen fenntartják az érdeklődést. Egyik rész közben sem fordult elő velem, hogy egy pillanatra is elkalandoztam volna, unatkoztam volna. Lenyűgöző annak a bemutatása, mennyire meghatározza mindenkinek az életét a kitekintés már az első pillanattól kezdve. Egyes szereplők olyan dolgokért bűnhődnek már a jelenben, amiket még el sem követtek. Mások a józan ész számára hihetetlen képeket látnak, melyek  egy csettintésre forgatják fel az illető életét. De mi van azokkal, akiknek nem volt kitekintésük? Akik nem láttak semmit?

A színészek nagyon jól játszanak, jól válogatott gárda vonul fel a Flashforward színpadán. Néhányuk ismerős lehet a Lostból, vagy más filmekből, sorozatokból, de egyik sem az a túl felkapott színész, aminek én személy szerint csak örülni tudok. Egy sorozatban mindig fontos szempont, hogy beleépüljenek a karakterek a történetbe. Azonosuljon az arc a szereplővel és fordítva.

Egyelőre még gyerekcipőben jár a sorozat, de mindenkinek ajánlom, hogy kezdje el nézni, mert tényleg izgalmas és érdekes. Leköti az ember figyelmét. Talán még egyszer a népszerű Heroes-szal, vagy Prison Break-kel egyetemben fogom említeni.

Nagyon tetszett a Transformers első része, komolyan. Ezért elég nagy elvárásokkal álltam neki a második résznek, mondván joggal elvárható, hogy valami újat, valami jobbat, egy fokkal erősebbet alkossanak a készítők. A szerintem elég hosszúra sikeredett film azonban csalódást okozott. Inkább volt egy idétlen vígjáték, mint bármi más.

A látvány a megszokott módon klassz, lenyűgöző; pluszt viszont nem hozott a film. A leginkább talán az zavart, hogy túl sok idétlen jelenet volt benne, amit értem én, hogy viccesnek szántak, de azért némi komolyságot is el tudtam volna viselni. Azt hiszem kicsit célt tévesztettek a készítők.

Semmi különlegeset nem láttam tehát a filmben. A szokásos Autobot – Álca ellentétet, a veszélyben lévő Földet, a túlzottan központi szerepet kapó fiatal srácot…nem látok érdemi előrelépést az első részhez képest.

Viszont látványosnak látványos volt, vicces volt, akciódús…így ha szeretnétek kikapcsolódni, csak nézni valamit, nevetni egy kicsit, akkor nyugodt szívvel ajánlom

Valami olyasmi kvíz miatt kezdtem el nézni a True Blood című sorozatot, hogy Milyen sorozat passzol hozzád a legjobban…nem teljesen emlékszem, de a kérdéssor szerint, nekem mindenképpen követnem kell ezt a vámpíros sztorit, mert minden olyan elemmel rendelkezik, ami tetszhet egy filmben. Azt hiszem kicsit téves eredményt kaptam

Már a második évadnál tartva – elég kitartó és reménykedő típus vagyok ugyanis – egyre egyértelműbb, hogy itt Twilight elemek koppintásáról van szó, feldobva sok-sok vérrel és szexszel. Amivel nem is lenne semmi probléma, ha nem tűnne az egész történet mondvacsináltnak, erőltetettnek és sokszor szánalmasan nyálasnak.

De hogy bizonyítsam a koppintást, itt van néhány elem:

1. Alakváltók, akiknek magasabb a testhőmérsékletük, mint az átlagembereknek. Rémlik, hogy az alakváltó farkasok (igen, Jacob és társai nem vérfarkasok, hanem alakváltók) szintén magasabb testhőmérséklettel rendelkeznek?

2. Gondolatolvasás, és annak kudarcba fulladása a szerelmes pár másik tagját tekintve – igaz a Twilightban ez pont fordítva volt jelen.

3. A legegyszerűbb: a történet középpontjában egy szerelem van, ami vámpír és ember között köttetett – komolyan mondom néhány beszélgetésüket is simán idézhetném a koppintások között.

4. A helyettesítő vér: vannak akik ezt iszik, vannak akik maradnak az emberi vérnél – akárcsak a Twilightban a vegetáriánusok csoportja.

De mivel nem erről kéne szólnia a postnak, hanem a sorozatról magáról…be is fejezem. A lényeg, hogy túlságosan nem erőltették meg magukat az írók és eléggé gyanús nekem a két történet közti egyezések magas száma.

A True Blood maga egyáltalán nem nagy szám. A karakterek nem túl különlegesek, nincs kidolgozott jellemük, nem ragadják magukkal a nézőt. A történet sokat nem mond, nincs túlzottan mély üzenete, de még csak nem is szórakoztat. Egyetlen, vagy talán kettő dologra összpontosítottak. Legyen a sorozatban elég vér és szex. Ezt a két elemet tekintve viszont kitettek magukért

Ami viszont nagyon bejött, az a sorozat openingje, úgyhogy az egyetlen értékes részt most nektek is megmutatom. Legyen elég ennyi szerintem mindenkinek

Mondhatni, hirtelen felindulásból néztem meg a párommal a Képlet című filmet, mondván, hogy most már tényleg el kéne menni egyet moziba És mivel más számottevő, és még nem látott film nem futott akkor, maradt a Képlet. De nem is bántam meg, hogy kifizettem rá a mozijegyet. Elég látványos egy film

Talán a legjobb tulajdonsága a filmnek, pont a látvány, hiszen a történet már ismerős lehet, ha nem is pontosan ebben a formában. A szereplők persze nagyot alakítottak, de hát nem is vártam rosszabbat Nicolas Cage-től. Én szeretem a filmjeit Na de visszatérve a látványra. Összesen két, katasztrófának mondható balesetet és egy kisebbet látunk, ami mozis hangzással és nagy képernyővel, olyannyira élethűvé varázsolta a helyzeteket, hogy szinte azt éreztem, én is túléltem a balesetet, vagy ami még rosszabb, hogy mindez velem is megtörténhet és nem lehet túl kellemes érzés.

A film hangulatát kellőképpen fokozta a már-már fülsüketítő, idegesítő soundtrack, amit leginkább jellegzetes Hitchcock hangzásnak tudnék mondani. Mondjuk azt nem mondhatom, hogy nem passzolt a történethez, hiszen pont ettől lett minden jelenet igazán rejtélyes és a maga módján félelmetes.

Ami azonban nem tetszett a filmben, az a befejezés. A fura, fehér arcú fickók, akik egy szót sem szólnak, a befejezésnél megjelenő UFÓ, na meg az Ádám és Éva hangulatot kölcsönző új bolygó képe, kicsit nevetségessé tette a történetet. Valószínűleg jobban tetszett volna a történet, ha elkerülik valahogy a Föld pusztulását, vagy egyszerűen mindenki meghal, azt’ jó’van Mondjuk nem nagyon tudom, hogy hogyan lehetett volna okosan befejezni a történetet. Úgyhogy lehet, hogy még a legkisebb rosszat választották a szerzők.

De ha már itt tartunk, akkor kiadnám feladatba, hogy ki hogyan fejezné be a Képlet című filmet? Jöhetnek hozzászólásokként a kreatív ötletek és megoldások Hajrá Hajrá!

A tegnapi nap folyamán volt szerencsém megnézni az oly annyira beharangozott Angyalok és démonok című filmet, amiről csak később tudtam meg, hogy valóban a DaVinci kód folytatása és nem csak annak tűnik A vártakat viszont nem hozta a film, nem voltam tőle annyira elájulva :S

A DaVinci kódhoz hasonló keresés megvolt, a jelek kutatása megvolt, mégis olyan összecsapottnak tűnt az egész. Valahogy nem éreztem azt, hogy a történet egy lekerekített egészet alkotna. Mindenből csak töredékinformációkat kaptam, vagy csak egy röpke bepillantást. Az illuminátus tagjairól sem derült ki annyi, amennyit igényeltem volna. Valószínűleg túlságosan kevés volt a durván 2 óra minden kifejtéséhez, vagy az is megtörténhet, hogy egy nagy hibát elkövetve a készítők szánt szándékkal alapoztak az előzményekre, mondván a DaVinci kód lenyűgözte a nézőt, odakötötte a képernyő elé, itt már nincs szükség ilyen erőfeszítésekre.

Az tetszett viszont, hogy kicsit betekinthettem a Vatikán működésébe, felépítésébe. A különböző jelek értelmezése, a nevetséges és már-már fárasztó következtetések levonása egyszerű dolgokból már kicsit unalmas volt, arról nem is beszélve, hogy szinte viccessé vált a nyomozó csoport aki a kérdéses időpont előtt mindig 2-3 perccel érkezett csak a helyszínre. Valahogy mindig durván 1 óra kellett ahhoz, hogy kitalálják, hol van a következő templom Gyanús én azt mondom

Végül is nézhető volt, csak elfért volna még egy jó fél óra, óra a cselekményben, úgy érzem. De kíváncsian várom, hogy Ti mit gondoltok róla!

Coming soon!

Ez még csak egy teaser, vagyis a filmből nem sokat mutat, inkább egy reklám, ami bemutatja, hogy elkészült a film, ami Báthory Erzsébet alakjával kapcsolatban elterjedt véres és kegyetlen legendákat dolgozza fel. Ugyanis a nemesasszony borzasztóan félt az öregedéstől, ezért úgy tartják szűz lányok vérében fürdött, hogy örökre fiatal maradjon. Történetét vámpírlegendák is kísérik, hiszen a szóbeszéd szerint nemcsak megfürdött bennük, hanem meg is itta a lányok vérét, először serlegből, majd a testükből.
A róla szóló legendákat már korábbi filmekben is feldolgozták, de leginkább csak a szomszédos országok itt Európában, ezért is érdekel, hogy Julie Deplhy neves színésznő miként közelíti meg ezt a megbotránkoztató témát, hogyan sikerül láttatnia, és persze mennyire lesz történelmileg hiteles. Már amennyire hiteles lehet bármi is, ami legendákra épül, bár ahogy utánaolvastam most könyvekben többször koncepciós perekbe is fogták, ám soha nem ítélték el.

Cím: The Countess
Ítra és rendezte: Julie Delphy

Cast:
Báthory Erzsébet – Julie Delphy
Thurzó György nádor – William Hurt

Bár nem a napokban láttam ezt a filmet, elég nagy benyomást tett rám ahhoz, hogy írjak róla pár sort Úgyhogy itt is van a következő postom.

Már a trailere megfogott igazából, hiszen akciódúsnak, mozgalmasnak és izgalmasnak mutatta a filmet, amire pont szükségem volt. Látni akartam egy olyan filmet, ami leköti a figyelmemet, és nem az érzelmes, romantikus módon, hanem a minden részletre figyelek mert fontos lehet módon. Az Elrabolvának sikerült ezt elérnie.

A főszereplő nem egy minta apuci, vagy legalábbis nem az volt a munkája miatt, amiről a film egészében sem kaptunk teljeskörű, pontos infót, viszont a válása óta igyekszik jobban odafigyelni a lányára. A lány anyja azonban a tipikusan mindent megengedő, a valódi vagy lehetséges veszélyeket figyelembe sem vevő nő, aki be kell valljam jól felhúzott párszor az első percekben.

Ebből a felállásból következik, hogy amikor a lány egy hazugságra alapozva elutazik Párizsba, és ott elrabolják, csak az apa előrelátásának és szakmai tapasztalatának köszönhető, hogy sikerül egyáltalán nyomozni az ügyben. Az egész film alatt le voltam nyűgözve, hogy mennyire kreativ ötletek születtek az egyes nyomok megszerzésére és követésére. Persze voltak olyan jelenetek, amiket egy Die Hard 4-ben el tudok képzelni, de azért ez a film nem feltétlenül a megfelelő közeg számukra, de hagyjuk

Ami lényeges, hogy elborzasztó volt az egész történet; a prostitúcióra kényszerített, bedrogozott lányok; a sorszámmal sorban álló férfiak, akik egymás után veszik igénybe a lányok “szolgáltatásait”; a gazdag férfiak részvételével zajló árverések, ahol az öntudatlan lányok képezik a licit tárgyát. Ha csak a fele is igaz ezeknek a dolgoknak a valóságban – és sajnos úgy érzem, hogy több, mint a fele igaz – akkor elég szörnyű, ami a világban folyik.

Azért, ha akciódús, és figyelemlekötő filmre vágytok, akkor csak ajánlani tudom! A véleményeket meg mindenképpen várom!

Na ha már így belejöttem, jöjjön még egy post
Nagyon be voltam indulva erre a filmre. Meggyőződésem volt, hogy csak és kizárólag moziban van értelme megnézni, aztán végül mégis csak a monitoron kötött ki egy unalmas délutánon De annyira nem bántam meg az az igazság. Tetszett, de valahogy hiányzott belőle az előző részek dinamizmusa, akcióval telítettsége. Meg nem is értettem mindent, nem volt tiszta jó pár szereplő, jó pár képesség, de hát ez legyen az én problémám

Hát úgy néz ki, eljutottunk oda, hogy már minden folytatásos filmből elkészül egy előzetes is, amiből fontos információkat tudhatunk meg. Annyira nagyon nem vagyok oda az ilyen előzetesekért, hiszen sok mindent utólag tudunk meg. Sok problémát okozhat emellett, ha a film készítői nem nézik meg a már elkészült darabokat, mielőtt nekilátnak a mindent megelőző történetnek. Ha megnézitek például az Underworld első részében Lucian csaja szőke, míg az úgymond előzetesben egy barna hajú nő játssza. Kicsit kínos, de legalább ilyen probléma nem volt az X-men esetében.

A történet jól kanyarított, eléggé érdekes ahhoz, hogy folyamatosan lekösse a néző figyelmét, hiszen olyan titkokra jöhet most rá, melyek meghatározzák a későbbi X-men részeket. Nagy kérdés például, hogy mégis hogyan lett olyan, amilyen Farkas. Én mondjuk meglepődtem, amikor kiderült, hogy nem csak a gyógyulás mint képesség szerepel Logan fegyvertárában, hanem alapjáraton meg voltak neki a karmai. Azt hittem azokat csak az adamantium beültetéssel hozták létre

Megtudhatjuk viszont, hogy miért is lett Farkas az X-men neve Logannak. Egy gyönyörű és mindamellett szomorú történetből természetesen. Kiderül az is, hogy miért nem emlékszik semmire a mi hősünk, így sok minden, később játszódó jelenet úgymond kivilágosodhat előttünk.

Ami viszont a legnagyobb poén volt a filmben, hogy mivel elméletileg a Wolverine tükörfordításban nem farkast jelent, hanem rozsomákot, amit a felirat készítője mindenképpen megjelenítendőnek gondolt, így szerencsém volt a Holdas történetet kicsit más aspektusban végighallgatni De azért alapmű, főleg annak, aki látta az eddig részeket is

Mivel már szinte meghalt ez a blog, szinte semmilyen új, vagy legalábbis újabb film nem került fel, gondoltam nekiállok egy kicsit dolgozni rajta. Pont tegnap néztem meg a Changeling, vagyis magyarul az Elcserélt életek című filmet Angelina Jolie-val, ami így kapóra jön, hiszen van friss élményem, amit megoszthatok.

Elsőre azt tudnám mondani, hogy túlságosan nincs értelme a Collinsék életét figyelni, hiszen úgy éreztem folyamatosan, hogy nem róluk szól ez a történet. Hiába ők a főszereplők, különösen is az elveszett fiáért küzdő anya, hiszen a fiú az első pár perc szereplés után nem nagyon tér vissza a képernyőre, sokkal többről van itt szó, mint egy anya harcáról a kormánnyal szemben.

A Changeling történetéből, ami mellesleg igaz történeten alapul, ha lehet hinni a film elején írtaknak egy tökéletesen realisztikus, és éppen ezért elborzasztó valóságképet ad a ’90-es évek elejéről. A rendőrség teljesen korrupt és gyakorlatilag teljeskörű, elnyomó hatalommal bír, aminek köszönhetően bárkit, aki szembe mer velük szállni egyszerűen eltakarítanak az útból. A eszköz pedig bármi lehet bűntetlenül, hiszen náluk az “igazság”: gyilkosság, pszichiátriára zárás stb.

A filmben tehát leginkább a ’90-es évek társadalmi berendezkedéséről, a rendőrség túlkapásairól, eltorzult befolyásáról értesülhettünk, amely helyzetben Angelina Jolie testesíti meg a józan ésszel rendelkező polgárt, aki érzi, hogy nincs minden rendben, mégis csak akkor szembesül igazán a nagy csalással, hazugsággal, amikor személyesen tapasztalja meg azt.

Az biztos, hogy bár az eleje kicsit lassú, és vontatott a filmnek, a hossza ellenére leköti a figyelmet. Nem szórakoztató alkotás, de hát nem is ez a célja. Megbotránkoztató, megdöbbentő, és pont ebben rejlik az ereje. Egyedül a vége nem tetszett annyira. Valahogy olyan filmnek tűnt, aminek happy end lesz a befejezése. De lehet, hogy pont így lesz maradandó hatása.

Mások, vélemény?