Hát attól tartok, nehéz lesz összeszedni pár jó szót erről a két szökés részről, mert bár a fordulatok, és a múlt beli kidolgozatlan események fokozatos tisztázása ugyanúgy szerepel bennük, sok minden már idegesítően erőltetettnek tűnik.
Scofieldék még mindig azt a fránya szökést tervezik, aminek egyre több, már sokszor nevetséges történés szab gátat, ami aztán újabb és újabb bonyodalmakat szül. Ez pontosan az a dolog egy sorozatban, amit nem nagyon tudok elviselni. Hogy túlbonyolítják, egyáltalán nem hihető fordulatokkal gyakorlatilag lépésről lépésre nyújták a cselekményt. Csak még tíz percet, csak még fél órát, csak még…és a végén azt vesszük észre, hogy értelmetlen, egyáltalán nem valósághű, a két testvér elé állított “akadályokkal” – már amennyire bármi is valósághű lehet benne – végtelenségig nyújták a sztorit. Ez azonban, ha engem kérdeztek, fatális hiba a szerkesztők részéről. Pontosan azzal veszítik majd el a nézőket, amivel megfogták őket anno. Méghozzá azáltal, hogy kissé túlzásba viszik a váratlan fordulatokat 😀
Elsősorban a 12-es részből tudnék ilyen jelenetet kiemelni – ugyanis az a frissebb élményem 😀 Hát nem erőltetett az, amikor már minden megoldódni látszik, a cseréhez szükséges kulcsfigura, Whistler lelép?! Nekem ez már egy kicsit sok volt 😀 Túllőtt a már hülyeségnek nevezhető “fordulatokat” befogadó képességem határain. 😀
Viszont, ha valaki kíváncsi rá, hogy ebből mi lesz; hogyan lesznek képesek VÉGRE megoldani a “fogolycserét”, az nézze meg ezeket a részeket és a következőket is. A tudásszomj talán elviselhetővé teszi a néző számára ezeket a szánalmasan nagy túlzásokat 😀
Film-addict 
Hozzászólás